Heti Válasz 2011.09.07.

A kíváncsiság dicsérete

A magyar könyvpiac hemzseg az öntetszelgő újságírók sokszor igénytelenül megírt köteteitől, beszélgetőkönyveitől és naplóitól.

Varga Attila nem az önimádók fajtájából való, ő nem azért kérdez, hogy magát fényezze, nem prekoncepcióját kívánja rámenősen kivasalni interjúalanyaiból, nem azért megy vidékre, hogy ossza az észt, megmondja a tutit, hanem mert kíváncsi. Őszintén. Kíváncsi az emberre, ezért tud remek portrékat rajzolni, ezért ír hiteles riportokat. Olykor könnyedén szóra bír hírességeket, máskor addig erősködik, míg elfogadják (lásd Hrabal-interjúk). Egyszerre roppant felkészült, mégsem belterjes, és nagyon nyitott, ami azzal jár, hogy akkor sem veszíti el érdeklődését, ha egészen mást hall, mint amit képzelt. Interjúi, riportjai, amelyeket új könyvébe gyűjtött, a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában jelentek meg az utóbbi években. Megszólaltatja az egykori űrhajósjelöltet, Magyari Bélát, a kelet-európai rocksámánt, Waszlavik Lászlót, az Oscar-díjas Rófusz Ferencet, a csodagyereknek indult Szász Marcit (már Mártonként), Utasi Árpit, a délvidéki mesemondó gyerekszínészt, a világhírű homokanimátort, Cakó Ferencet, és a hétköznapok furcsa hőseit, akikre nem lelt rá a média. Minden beszélgetés a titkot firtatja, a sors különös útjait. A riporter igyekszik háttérbe húzódni, csak akkor szól közbe, ha feltétlenül szükség van rá. A beszélgetéseket nem értelmezi, hagyja, hogy magukért beszéljenek. Szóval: Varga Attila régimódi újságíró, mégpedig a legjobb fajtából. Szépírói igénnyel fogalmaz, de sosem modoros. Amit ő ír, nem másnapra avuló újságcikk. Bátran kötetbe gyűjthető lenyomatok korunkról, kortársainkról.


Varga Attila: Emberfia

MAGÁNKIADÁS, 2011. 2800 Ft


Eddigi látogatók száma: Hit Counter by Digits