Podmaniczky Frigyes bezzeg rendcsináló fokossal meg pisztollyal járt a pesti éjszakában

Pánikgomb

Van egy éjjel-nappali kis szatócsbolt Budapesten, amelynek ajtaját az ott megforduló tolvajok és fegyveres rablók képével tapétázta ki a tulaj. Lassan üzleti filozófiává válik errefelé: nem szabad ellenállni, vigyenek, amit akarnak. A hajdan a város ékességének nevezett Andrássy út és Nagymező utca környékén ma már visszafogottan öltöznek a színházba járók is.


Arról, hogy "a magyar Champs-Élysées", a díszkivilágításos "pesti Broadway" éjszakánként nyilvános vizelde, a százharminc éve épült házak töve tanúskodik. Elég reggelente elsétálni az Andrássyn az Oktogontól a Nagymező utcáig, megfigyelhető, hogy a falakon és a járdán végigfutó vizeletcsurgásokat fehér fertőtlenítőporral szórják le a polgárházak gondnokai. És ez csak a kisebb baja a Podmaniczky Frigyes, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke által százharminc éve megálmodott, Krúdy Gyula által világhírűnek nevezett, valóban patinás múltú környéknek, Budapest legfrekventáltabb negyedének. Az errefelé található üzletek többségében zárt láncú kamerarendszer működik, a kisebb forgalmú boltokban a bejárati ajtót nappal is zárják, ha érdeklődő feje jelenik meg a kirakatnál, belülről gombnyomásra húzzák el a reteszt a zárban. Félelemben élnek az emberek, mert sok itt a kóbor szerencsevadász.

Akik lopnak.

Fegyverrel rabolnak.

Akár gyilkolnak is.

Az itteni üzletekben dolgozók, akik nap nap után elszenvedői a bűneseteknek, sohasem használják azt a szót, hogy "magyar Champs-Élysées" vagy "pesti Broadway". Inkább járja közöttük a "Chicago" vagy "bűngettó" megnevezés. Itt van például a Nagymező utcai éjjel-nappali boltocskánk, amelynek bejárati ajtajára az üzemeltetők negyven olyan fényképet ragasztottak ki, amelyeket a belső videokamerák felvételeiről nagyítottak. Mindegyiken tolvajok láthatók, az egyiken pedig egy fegyveres rabló, aki tavaly kétszer lovasította meg a bolt kasszáját.

- Márciusban lesz két éve, hogy itt dolgozom. Naponta legalább egy lopás történik nálunk, tavaly pedig egy illető kétszer rabolta ki fegyverrel a boltot. Mindenki azzal jön, hogy az Andrássy út és környéke mennyire frekventált terület, miközben ez a város kutyapiszkos, szemetes szégyene. Ráadásul szerdától bulifelvonulási terület, a Moulin Rouge is évek óta diszkóként üzemel már. Amikor vasárnap reggel bejövök dolgozni, annyi a szemét az utcán, mintha az egész városnegyed szórakozóhely lenne.

Dabasi Zoltán üzletvezető vázolja így a helyzetet. Negyvenéves, jókötésű, az ilyen figurára mondják, hogy nem szívesen találkozna vele az ember a sötét, szűk sikátorban. Bajai születésű, felszolgálónak tanult, s évekig a vendéglátásban dolgozott. Hét éve egy szerelem hozta fel Budapestre, majd újságban meghirdetett állásra jelentkezve cseppent a kereskedelembe. Először a fővárosban hat kis boltot működtető vállalkozás Tűzoltó utcai üzletében dolgozott eladóként, majd rábízták a Nagymező utcai bolt vezetését.

- Teljesen meghatódtam attól, hogy ilyen nagy forgalmú, előkelő helyen dolgozom majd. Aztán az első munkanapomon egyből egy nehezen megközelíthető helyre kitett drága bort akartak ellopni. A véletlen játékának gondoltam, ám a lopások mindennapossá váltak. Egy hét múlva fogtam fel, hová csöppentem. Már nem voltam annyira boldog. És mindent lopnak. A harmincforintos zsebkendőtől a Maggi kockáig mindent.


És a levespor sem kis tétel, hiszen ha az illető beleseper a kabátja ujjába egy félpolcnyi ízesítőt, az öt-hat ezer forintomba van. Találkoztunk már olyan tüllszoknyás cigány asszonnyal is, akinek ruházata tele volt bevarrt zsebekkel.

Az alig negyven négyzetméteres boltban szinte mindent lehet kapni, ami egy háztartásba kell. Helyben darált szemekből főzik a kávét, minisütödéjük is van, ahol péksüteményt készítenek. Úgy sütnek, ahogy fogy, így mindig friss az áru. Sok az állandó vásárló, a boltosok nagy része is beugrik harapni valamit, a taxisok előszeretettel jönnek ide a közeli drosztról, többnyire a hátsó sarokban kávézgatnak egy sörösrekeszt körbeállva.

Na és ide jár a sok lopós. De mennyi!

Lássuk az üzletvezető irodáját. A majd ötméteres belmagasságú boltocskában emeleti részt alakítottak ki, ahová keskeny lépcső vezet fel. A recsegő hajópadlón óvatosan kell haladni, egy boltívnél pedig jócskán le kell hajolni. Íróasztalánál a polcra a boltban elfogadott, ám a későbbi tüzetes vizsgálat során hamisnak bizonyult ötezer- és egy hamis húszezerforintost szögezett ki. A tüzetes vizsgálat egy vendéglátásból hozott módszert takar: a meghajtott pénzt fehér papírlapon húzogatja, s ha nyomot hagy, akkor eredeti. Nos, az ötezresről így derült ki, hogy nem az, a húszezrest pedig olyan pénzpapírra nyomták, amelyből évekkel ezelőtt tűnt el egy kamionnyi. Még az UV-lámpa is eredetinek vélte. A fény felé fordítva vízjelén nem Deák, hanem Bethlen Gábor portréja látható. Az asztalon a számítógép monitorja a négy lenti kamera pillanatnyi felvételét mutatja, látni, amint a pénztárosnőnek fizet valaki.

Dabasi Zoltán üzletvezető munkavégzés, telefonálás közben az egyik szemével mindig arra sandít, fel is fedezi a lopások egy részét. Olyankor lerobog a lépcsőn, kulcsra zárja az ajtót, megvárják a vagyonvédő szolgálat és a rendőrök kiérkezését. Délig árut vesz át a kólás, a gyümölcsleves, a tésztaforgalmazó, a dohányárus cég képviselőitől, majd ebéd után végigpörgeti az előző este hat órától reggel hatig készült videókat. Sosem ugrik át a felvétel egy részén, az unalmas percek is hozhatnak meglepetést. Általában két-háromszoros sebességen futtatja a felvételeket - így még felismerni az apróbb mozzanatokat -, mégis négy-öt óráját veszi igénybe ez a munka. A felfedezett lopásrészeket kivágja, videóként és képként is lementi gépére. Megmutat belőlük vagy százat. Lássuk csak.

- Igazán jól öltözött úr. A többi boltunkban is úgy próbálkozik, hogy kikéri az árut, majd meglepődik, hogy nem fizethet kártyával. Akkor kimegy pénzért az autójához, mondja, és leteszi a kiválasztott dolgokat a pénztárosnő pultjára, miközben néhány doboz cigarettát a táskája mögé rejt. Ő a cigarettaspecialista. Ezen a felvételen két lány jön az üzletbe, az egyik minden előzmény nélkül a sárga földig lehordja az eladónőt. A vita alatt a bolt végébe húzódó másik lány pedig telepakolja a hasánál a kabátját és kisurran. Aztán: míg az eladónő hátul pakolgat, egy fiatalember lép az üzletbe, villámgyorsan leemel két üveg bort a polcról, majd kirohan a nyitva hagyott ajtón...

Egy idő után már fásultan nézem a monitort, minden felvételen bűnözők trükkjeit látom. Konzerveket lop egy jól öltözött idős férfi, kávét és Vegetát az a fiatalember, aki később más boltoknak ajánlja az árut eladásra olcsó pénzért. Van, aki energiaitalt rejt a sapkájába, van, aki a Túró Rudit szereti, más a libamájkonzervért rajong. Ha valaki a felvételek alapján gyakori "vendég" az éjszakai műszakban, igyekeznek emlékezetükbe vésni a fizimiskáját, mert ha újra bejön, résen kell lenniük.

Megtudom még, hogy a szemben lévő színházból szünetben ide jönnek vásárolni az emberek, mert a büfé drága. Szemmel is látható rajtuk, de el is mondják: már nem mernek kiöltözni, estélyit felvenni, gyöngysort nyakba tenni, mert olyan embereket látnak az utcán, akiktől megijednek. Hajléktalanok, munkakerülő lumpenek vizslatják a járókelőket. Amikor a kukából a szemetet földre szóró hajléktalant rendre inti valaki, ne lepődjön meg, ha az esetleg késsel ugrik neki. Így járt Dabasi Zoltán is.

De lépjünk túl egy egyszerű éjjel-nappali bolt gondjain. Pár éve még antikvárium működött a túloldalon, egyik nap tolvajt tessékeltek ki a boltból. Attól a naptól fogva este hatkor megjelent a férfi a kirakat előtt, s pisztolyt mutogatott az eladóknak. Video- és fényképfelvétel készült róla, ám mire a rendőrök kiértek, már bottal üthették a nyomát. A szomszédos Dolce and Gabbana luxusbolt lefújt és összekarcolt kirakata előtt - ahol jelen állás szerint egyszerű cérnapólót tettek ki 49 ezer forintért, 197 ezer egy pufidzseki, az Andrássy úti portálnál pedig narancssárga táskát kínálnak 249 ezer forintért - nappal rendszeresen iszogatnak, majd odapiszkítanak a hajléktalanok, de a hatóságok nem tesznek semmit sem. Ugyanakkor az év végi ünnepek után a környező boltok üzemeltetőit "a fák egészségére" hivatkozva rendszeresen büntetéssel fenyegetik a közterület-felügyelők, amiért nem vették le fénygirlandjaikat. (Megjegyzendő, a platánfa lehullatja a kérgét, így nem tud kárt tenni benne egy neongirland. Tavalyelőtt az önkormányzat az összes fát ki akarta vágatni mélygarázs építése miatt.)

Dabasi Zoltán boltját tavaly október elején és november 25-én fegyverrel rabolták ki. Első alkalommal hajnali ötkor, másodjára éjfél után pár perccel. A rendőrségi elemzés alapján, ahogy az illető mozgott és tartotta a pisztolyt, ugyanaz a személy lehetett. Mindkét esetben maszkban volt, s azért van meg az arca, mert a videokamerák felvételeit elemezve kiderült, a második rablás előtt nappal is megfordult a boltban ugyanazzal a szándékkal. Éppen húzta volna fel a maszkját, amikor bejött a színházból az egyik sminkesnő.

- Csak hogy ne menjen el üres kézzel, ellopott két szendvicset. Már rafkós volt. Mivel a hajnali rabláskor kevés pénzt talált, a nappali pedig rizikóssá vált, ezúttal úgy gondolta, éjfél körül többet tarol. A képét kitettük a bejárati ajtóra. Bárki láthatja - mutatja a boltvezető.

A történtek miatt Dabasi Zoltánnak ugrott a szilvesztere. Bár az állandó éjszakás Magdika azt állította, hogy nem fél, látszott rajta az idegesség, nem hagyhatta itt egyedül. Itt volt délutánig, majd este kilenctől fél tizenkettőig. Akkor hazament a családjához koccintani, utána visszajött, s a boltban maradt hajnali hatig.

A napokban volt a második rablás évfordulója. Az események óta pénzt nem tartanak a kasszában, csak annyit, hogy egy húszezresből vissza tudjanak adni. A taximegálló közelsége ad némi biztonságot. Persze állandó biztonsági őrrel más lenne. A Tűzoltó utcai nagy boltban van őr, de itt lehetetlen kigazdálkodni a bérét. A jelszó: nem szabad ellenállni, vigyen a rabló, amit akar.

Szereltek a pultba pánikgombot is. Ha egyszer jeleznek, három perc múlva kiérkezik a Securicor, ha többször, akkor komolyabb ügyről van szó, és a rendőrséget is riasztják.

- Mióta teszik ki a képeket?

- Fogódzkodjon meg: a tolvajok és rablók képét kitenni szigorúan tilos! Sérti a személyiségi jogaikat! A második rablás után viszont a BRFK rendőrei azt tanácsolták, hogy sokszorosítsuk az elkövetőkről készült képeket, és osztogassuk őket a bolttulajdonosok között. Több üzletben, mivel féltek a boltosok, kirakták a rabló képét a kirakatukba. Innentől fogva csak egy lépés volt kitenni mások fényképfelvételét is a mi ajtónkra. A másik boltunkban megtörtént, hogy fiatalok felismerték és megnevezték a tolvajt. Név szerint meg is tettük a feljelentést, a rendőrök el is fogták az illetőt.

- Mit kapott?

- Nem tudom. Nyolcrendbeli lopás miatt volt tárgyalása, hiszen a Budagyöngyében például mobiltelefont lopott. Láttam a tárgyalásra már vezetőszárral bevitt tettest, ám ahogy engem kihallgattak a bíróságon, jöttem is vissza a boltba. Mi már annyira beleuntunk ebbe az egészbe. A rendőrség itt, a boltban felvesz egy jegyzőkönyvet, utána be kell mennem a kerületi kapitányságra feljelentést tenni. Előfordult, hogy egy konzervlopás miatt be kellett mennem az elkövető lakhelye szerint illetékes tizedik, majd a boltunk helye miatt a hatodik kerületi rendőrségre, utána a bíróságra, a Markó utcába. Előfordult, hogy a rendőrségre járás miatt be kellett zárnunk a boltot. Az előírás szerint engem és az eladót csak egyszerre tudtak meghallgatni. Azt nem írhattam ki az üzlet bejáratára, hogy "rendőrségre mentem", csak azt, hogy "rögtön jövök". A kolléganő férje taxis, ő vitt és hozott vissza bennünket. Így is másfél óráig tartott. Nekünk ez óriási bevételkiesés és presztízsveszteség: lám, van itt egy éjjel-nappali bolt, amelyik éppen zárva van. Végül is abból élünk, ha eladunk valamit... Egyébként az alapkérdéshez visszatérve: kiderült, hogy a kamera már nem visszatartó erő, ezért tettük ki a képeket a bejárati ajtóra. Ha valaki ezért sértve érzi magát, jelentsen fel bennünket! Mi cserébe a lopásáról készült videofelvétellel kopogunk majd be a kapitányságra. Ha úgy tetszik, ez a mi hadüzenetünk.

A tetten ért tolvajok gyakran fenyegetik megveréssel, kinyírással Dabasi Zoltánt, de ezeket a kijelentéseket úgy rázza le magáról a férfi, mint szódás ló a legyet.

- Mit csinálhat, fenékbe billenti őket?

- Bántalmazni nem lehet. A Dohány utcai boltunkban lopáson kapott az eladónő egy illetőt, majd egy baseballütővel épphogy hozzáért a vállához. Valóban csupán hozzáérintette, ez a videofelvételen is jól látszik. A tolvaj feljelentette az eladónőt, így a kiérkező rendőrök az eladót vitték el kihallgatásra, és rabosították, azaz bűnügyi nyilvántartásba vették.

- Akkor mi marad magának? Ejnyebejnyézés vagy fülcimpa-cirógatás?

- A rendőrök arra az esetre, ha nem hívjuk ki őket, szóbeli ráhatást ajánlottak. Olyanokat, mint "ha még egyszer előfordul, akkor irgumburgum". Szerintük a Security szolgálat embereinek látványa majd megviseli őket! Őszintén szólva csak elenyésző arányban szeppennek meg az egyenruhások láttán.

A kialakult helyzetről szerettük volna megtudni a VI. kerületi rendőrkapitányság álláspontját. A BRFK sajtóosztályához irányítottak, ám a központtól többszöri szóbeli és írásbeli kérésünk ellenére lapzártánkig nem kaptunk választ.

A kicsiny boltban készült videofelvételek egyike - jogdíj nélkül! - bejárta a világsajtót is. Tavaly szeptember 11-én ugyanis itt vásárolt óvszert az örömlány és futtatója társaságában a pár perccel később a közeli ház kapualjában meggyilkolt ecuadori triatlonista.

- A szomszédos kapualjban történt gyilkosság után rögtön hívtak a rendőrök, mentsem le kameráink éjszakai felvételeit. Mi közük a mi kameráinknak a gyilkossághoz? - kérdeztem vissza, mire kiderült, hogy nálunk vásároltak. Meg is találtam őket az egyik felvételen. A sportoló társaságában lévő hölgy és a másik férfi is gyakran megfordult nálunk.

B. a boltból kilépve a kapualjban többször megszúrta a triatlon-világbajnokságra érkezett 48 éves sportolót, ezek közül az egyik a szívét érte, s ez okozta a halálát. Bár tagadta a gyilkosságot, a bolt részben bizonyítékként felhasznált felvételei is hozzájárultak börtönbe kerüléséhez.

- A kapualjtól a Dolce and Gabbana kirakatáig, az első fáig elvonszolta magát az erősen vérző ember. Tulajdonképpen ott lehelte ki a lelkét. Miután videofelvételünk megjelent a híradókban, betértek a boltba a katasztrófaturisták. Volt, aki azért jött ide Zuglóból, hogy miután boltunkban szétnézett, lássa a vérfoltot a kapualjban, majd rekonstruálja, hogyan vonszolhatta magát az áldozat a Nagymező utca kövezetén. Az ecuadori triatlonos és új-zélandi rokonsága Magyarországra utazott, mécseseket és koszorút helyezett el a platánfa tövében. Aztán egy jól öltözött idős nő táskájába pakolta az emlékezés tárgyait. Amikor mi, boltosok figyelmeztettük szégyenteljes cselekedetére, elküldött minket melegebb éghajlatra, majd elsétált a "zsákmánnyal".

Dabasi Zoltán már rég megbánta, hogy hét éve Budapestre költözött, inkább a kedvesét kellett volna vidékre vinnie. Ha tehetné, örömmel visszamenne Bajára. Az az étterem, ahonnan eljött, visszavárná ugyan, de senkit sem rúgnak ki miatta. Beletörődött a sorsába. "Budapesten, a bűngettóban dolgozom."

A fiatalokról is nagyon rossz a véleménye.

- A boltba lépve többnyire nem üdvözölnek, ha pedig én köszönök rájuk, úgy néznek vissza, mint gyújtogató a vizes szalmára. Az is előfordult a boltban, hogy füttyentett és csettintett valaki, amikor eladóként szüksége volt ránk. Bár kiírtuk, hogy pénzt nem váltunk, azért rendre bejönnek hozzánk, hogy adjunk a pénzükért aprót. Nem győzök járni a postára, hogy magunknak váltsak, hiszen nálunk az apró aranyat ér. Ráadásul a legtöbb embernek százas kellene, mert itt négyszáz forint egy órára a parkolás. Legutóbb is, mikor azt mondtam, hogy nem váltunk, egy húszéves lány visszakérdezett: a jó k... anyádnak váltanál-e?

Krúdy Gyula kilencven évvel ezelőtt azt írta: "Az Andrássy úti szabadság egyszerre nagyvilágiassá tette az egész Terézvárost, amelyet az út keresztülmetszett. Hiszen mulattak Pesten azelőtt is, még a Király utca páratlan számú oldalán is, amely pedig az Erzsébetvároshoz tartozik, de igazában ott kezdődött a világhírű Pest, amikor az ember a Király utca egyik oldaláról átjött a másik oldalra. A páros számú oldalon már a hatodik kerület határa volt, ahol mintha a levegő is más lett volna. Jobb volt az aszfalt, többször meszelték a házakat."

Krúdy szerint "az Andrássy út volt a nobilis úri szabadság útja, mindenki megtalálhatta a kedvét, szórakozását, vidámságát mindenkor..."

Az már történelem, hogy valaha vadnövényzettel, rákosi homokkal, pusztai bojtorjánnal, elhagyottsággal, rosszhiszeműséggel és vadvízzel díszelgő telkek voltak az Andrássy út helyén. A legtöbb baj a mai Opera helyén álló csárdával volt, amely találkozóhelyül szolgált rémregényekben sokszor emlegetett városi és pusztai csavargóknak, gyanús vándorlegényeknek, betyáros természetű egyéneknek. Egyébként Podmaniczky Frigyes báró, akit Krúdy "Budapest vőlegényének" nevezett, fokossal és pisztollyal járt éjszakánként a nemkívánatos vendégség kipusztítása céljából.

Eltelt százharminc év, és mivé süllyedt ez a környék?

Most pedig nincs senki, aki - a rend oldalán állva - fokost és "pisztolyt" venne a kezébe.


Eddigi látogatók száma: Hit Counter by Digits