Az utolsó vas

Sokemeletes irodaház rozsdaette ablakkeretekkel, koszos üvegfelületek, hervasztó valóság. Egykor Lenin Kohászati Műveknek hívták, most DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. olvasható egy ablaksorra kifeszített transzparensen. Tizenkilencezren dolgoztak itt, ma már ezren sem. És ezek az emberek is mehetnek az utcára...


Két férfi somfordál ki a biztonsági szolgálat által őrzött ajtón, látszólag nem tudnak mihez kezdeni magukkal. Tanácstalanok. A munkaügyi hivatal képviselői miatt jöttek be a gyárba, vidám gondolatokat hallottak arról, hogyan is keressenek munkát: ismerősökre, barátokra támaszkodva.

- Nem vagyok meglepve. Ideköt az életem, de vártam már, hogy valami történjen. Édesanyám 39 évet és 192 napot húzott itt le a metallográfián, az anyagvizsgálaton. Amint felszabadultam a 114-es szakmunkásképzőben, idekerültem meósnak. Fiatal voltam, nőtlen, jól kerestem. Aztán tíz és fél év után elküldtek, de csak egy hónapot voltam odahaza, mert visszahívtak. Ugyanazt csináltam, mint azelőtt, csak más gazdasági társaság alkalmazásában. És most négy és fél év után szűnik meg a munkaviszonyom - mondja Lajos.

Tagbaszakadt férfi, keresztben csíkos pólója alól kitüremkedő erős izomzattal. Cserzett barna bőre van s világoskék szeme. Rám néz, ahogy beszél. Vajon hány tonna vasat mozdított már meg?

- Programos voltam, majd műszakvezető-helyettes - teszi hozzá.

- Magyarul, ha lehetne - kérem.

- Hogy mondjam? A kihengerelt izzó vas adatait rögzítettem, majd a félkész árut továbbítottam a kikészítőbe.

November végén álltak le, addig folyamatosan négy műszakban dolgoztak. Hattól kettőig, kettőtől tízig, este tíztől reggel hatig, s a következő nap szabad. Így jön ki a négy műszak! Elmondása szerint a gyárvezetés az utóbbi időkben már nem kereste a kapcsolatot a munkásokkal, amit kivettek a vezetőség szavaiból, az nulla. Egyszerűen azt felelték a kérdésekre, nem tudnak semmit, a bezárás a tulajdonosok döntése volt.

- Otthon van két kisgyermekem, egy nyolc- és egy hatéves, nem tudom, mi lesz velünk. Több szakmám is van: kőműves, vasbetonszerelő. Próbálok majd elhelyezkedni. Hogy mire jutok, fogalmam sincs - sóhajt nagyot a férfi.

Lajos az elmúlt hónapokban csak ügyeletbe járt be. Legutóbb január közepén. Állásidőre kevesebb pénz jár, s az ügyeleteket észre sem vette a fizetési cédulán. Nincs műszakpótlék sem, korábbi fizetésük felét kapták. Ötvenezer forintot.

Társa, a fiatalabb férfi idegesen rágyújt egy cigarettára, de csendben marad.

Ők már megkapták az előzetes felmondólevelet, harminc nap elteltével, június közepén kell leszámolniuk. Állítólag hetvenhárom kft. működik a kohászat területén. Kopogtassanak be hozzájuk bátran, ha munkát keresnek, javasolták nekik.

Beülnek egy szürke autóba. Rozsdafoltos az oldala. Rendszáma alapján legalább tizenhat éves.

- Ez a harmadik kirúgásom. 1975-ben kezdtem esztergályosként, s tizenhat év munkaviszony után, 1991-ben bocsátottak el. Nem is emlékszem, mire hivatkoztak. Másodjára a durvahengerműben dolgoztam tizenkét és fél évig fűrészgépkezelőként, s most négy évet húztam le szintén ebben a beosztásban - szögezi le János, aki egykedvűen lép ki a gyárkapun. - Csináltunk mindent, még meleg vasat is köszörültem. Életemben nem dolgoztam máshol, furcsa lesz elhelyezkedni.

Vagyonőri papírja is van, így talán álláshoz is juthat még. Úgy látja: ötvenkét évesen nem tud ugrálni. Tizenkilenc éves fia szakácsnak tanul. Van esze, menekül a vastól, mondja arcára vidámságot erőltetve.

- A kohóban kezdtem baggerosként, kotrógépkezelőként. Elvittek katonának, s mikor leszereltem, a nemesacélba kerültem vissza, s lehúztam tíz évet. Megszűnt a munkám, de egy évre visszahívtak a kikészítőbe, ahol csiszoltam, meleg vasat pakoltam, selejteztem. Most születik a fiam a jövő hónapban, ha minden igaz.

- Jó az időzítés - morfondírozik másvalaki.

Békeidőben nettó nyolcvan-kilencven ezret vittek haza. Állásidőben hatvanezret. Az Avason laknak, a második és harmadik ütemben átadott házakban. Télen húsz-harminc ezer a rezsi, ötezer egy tömegközlekedési bérlet. Ami marad, abból vajon mi jut a fazékba?

Nem kispályás, nem hisz a csodákban, két nagy szatyorral a kezében távozik a gyárból Földi István.

- A munkaügyi központ tartott egy nesze semmi, fogd meg jól eligazítást. Na, mondom magamnak, ha már itt vagyok, kiürítem az öltözőszekrényemet - mondja nagy nyugodtsággal.

- Még a Leninben kezdtem 1972-ben. A garázsból szabadultam autószerelőként, s 1997-ig ügyeletes üzemeltető hidraulikus lakatosként dolgoztam, majd finomsori kikészítőként. Aztán többször lapátra tettek, majd visszavettek. 1955-ös vagyok, korkedvezménnyel nem mehetek nyugdíjba. Koldulni nem fogok, s holnap biztosan szebbnek látom a jövőt...

Aztán tovasiet a menedzsment luxusjárgányai között, két nagy szatyrával egyensúlyozva.


A svájci-ukrán Donbass csoport érdekeltségébe tartozó diósgyőri kohászat vezetése februárban jelezte: a DAM 2004. Kft. két lépcsőben, 16 ember híján, valamennyi munkavállalójától megválik, összesen 878 embert bocsát el. A diósgyőri kohászati üzemben tavaly december óta szünetel a termelés.

Ezzel a diósgyőri kohászat kétszázharminckilenc éves történelme zárul le.

A Fazola Henrik által 1770-ben alapított üzem hiába gyártott kiváló vasat, a következő száz év alatt sem tudott hosszú távon nyereséget kimutatni. Alacsony volt a feldolgozott vasérc fémtartalma, elavultnak számított a faszénnel való tüzelés és a gyártási mód. A felvirágzás csak a kiegyezés után következett be, amikor a magyar kormány úgy döntött, a diósgyőri vasgyár fejlesztésével elégíti ki a vasútépítések sínszükségletét. A gyár 1953-ban vette fel a Lenin Kohászati Művek nevet, itt épült fel az ország legnagyobb nagyolvasztója és martinkemencéje. A gyárkomplexum 1960-ban Magyarország nyersvas- és acéltermelésének egyharmadát adta.

A rendszerváltás után nehéz helyzetbe került a nagy múltra visszatekintő diósgyőri kohászat. A vállalat ellen többször indult felszámolási eljárás, többször kényszerült a termelés leállítására. 1989-ben létrejött a Dimag Rt. A technológiai folyamat elágazásánál elhelyezkedő gyárrészlegek előbb leányvállalattá (Hámor Rt., CH Rt.), majd önálló gazdasági társaságokká alakultak. 1991. december 29-én privatizálták a Dimag Rt.-t. 1996 novemberében újabb rekonstrukció kezdődött el, amely technológiai váltással párosult. Leállították a nagyolvasztót és a folyékony nyersvasból acélt előállító úgynevezett LD-konvertert, átalakították az elektromos ívkemencét is.

Ezt követően 1998. január 29-én került sor a második privatizációra, a vevő a VSZ Holding a. s. Kosice volt. Ezen tulajdonosi konstrukció sikertelen gazdasági tevékenységének következtében 2000. március 14-én elrendelték a gazdasági társaság felszámolását. A Cash & Limes Vagyonkezelő és Felszámoló Rt. a felszámolás alatt lévő társaságot üzemeltette, majd 2001. április 12-én pályázat útján értékesítette. Az új tulajdonos az olasz Cogne Acciai Speciali s. r. l., a cég neve DAM Steel Speciális Acélgyártó Részvénytársaságra változik. Az olasz tulajdonos 2003 januárjáig működtette a céget, majd 2003. március 26-tól a Mátraholding Rt. vette át a társaság irányítását mint a bíróság által kijelölt felszámoló szervezet. A felszámoló pályázat útján értékesítette a vagyont, s 2004. október 1-jén 700 munkással megkezdte a termelést a DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

Ez a szakasz 2009 februárjáig tartott. Az ukrán tulajdonú társaság vezetése ekkor jelentette be: csoportos leépítésre készül. Az üzemi szakszervezeti vezetők azóta is próbálnak megoldást találni a városvezetéssel, a kormányzattal, illetve a munkaügyi központtal. A miskolci polgármester többször összehívta a Kohászati Krízis Munkacsoportot. Káli Sándor szerint "a diósgyőri kohászat 1989 óta, a Lenin Kohászati Művek megszűnésétől kezdve többször került már nehéz helyzetbe. Az előző problémákhoz képest azonban most az az eltérés, hogy nem szervezési vagy tulajdonjogi kérdés a gyár leállása. Miközben valóban szakemberek irányítják a gyárat, a piaci körülmények megváltozása, a gazdasági válság állította meg a termelést."

A DAM korábbi szerb ügyvezetőjét, aki azt ígérte, hogy egy-másfél éven belül újrakezdődik a munka a kohászatban, leváltották, a krízismunkacsoporttal megszakadtak a tárgyalások. Káli Sándor, Miskolc polgármestere felháborítónak tartja, hogy a céghez intézett levelét, amelyben többek közt azt firtatta, hajlandók-e eladni a gyárat egy másik befektetőnek, válaszra sem méltatták a DAM vezetői. A polgármester a miskolci közgyűlés pártjainak egyetértésével levelet írt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is, kiemelt figyelmet kért tőle s azt, hogy nyilvánítsák a térséget válságövezetté.

Lapunk írásban fordult a DAM jelenlegi vezetőjéhez, Almássy Alexhez, de megkeresésünket válasz nélkül hagyta, Makrainé Orosz Angéla humánpolitikai vezérigazgató pedig ígérete ellenére fel sem vette mobiltelefonját, amikor be szerettünk volna jutni az üzem területére.


Huszonkétféle kohászati szakmát művelnek az acélműben, de kétségtelen, hogy olvasztárként, hengerészként, híddarusként igen nehéz elhelyezkedni. A lakatosokra, hegesztőkre, gépi forgácsolókra, darusokra esetleg szükség lehet imitt-amott. Átképzéssel egy jó kohászból valószínűleg lehet hűtőgépszerelő. A versenyfutás igazi vesztesei a segédmunkások: a DAM-nak száztizenkét nyolc általánost végzett vagy alacsonyabb végzettségű dolgozója van.

A munkaügyi központ más magyarországi cégeknél is érdeklődött, illetve Szlovákiában is felmérték a munkaerőpiacot. Ám a válság miatt ott is nehéz a helyzet, ezért ilyen módon valószínűleg nem lehetséges a munkások továbbfoglalkoztatása. Szabóné Bikki Ágnes, az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ munkatársa foglalkozik a kohászatból elküldött dolgozók tájékoztatásával, álláskeresésük segítésével.

- Februárban 878 fős leépítést jeleztek. Humánusan kivitelezhető leépítésnek tűnt, de a menedzsmentet lecserélték, s a tárgyalások elhúzódtak. A szándékokról nem sokat tudunk. Szerencsés fejlemény, hogy a 878 fő elbocsátása a napokban 163-ra módosult - hivatkozott a legújabb fejleményre a munkaügyi szakértő.


Juhász József hengerészt a Városház téri taxisdroszton találom. A huszonkilencedik évét tapossa a kohászatban, most, megnőtt szabad idejében, másodállásban fehér Opeljével taxizik. És az állásidőn ráerősített, mert valamiből meg kell élni.

- Előhengerész vagyok a finomsoron. Tavaly november 28-án ment ki az utolsó vas. Mi hengereltük - nyugtázza egyfajta gyártörténeti adalékként. - Katonaság után, 1980. szeptember 22-én kerültem a kohászatba betanított munkásként, kormánypadkezelőként. Végigjártam a szamárlétrát, hengerész lettem, majd másod-előhengerész, később előhengerész. Állásidőn a fizetésünk 56 százalékáért vagyunk otthon. Muszáj valamihez kezdeni - int a megszolgált jármű felé. Négy lánya van, az egyik doktorandusz, két másik pszichológus-, illetve fizikushallgató, a legkisebb meg gimnazista.

- Szerintem ennek a cégnek legtöbbször az volt a baja, hogy hiányzott a szakmai vezetése, s gazdasági szakemberekkel akarták megoldani a problémát. Harminc éve nem volt komolyabb fejlesztés, ez pedig olyan, mintha tízéves Ferrarival akarnék indulni a jövő évi Forma-1-en. A nyereséges részlegeket már rég kivásárolták. Amíg pénzt lehet lenyúlni belőle, addig fennmarad a kohászat.

- A sorstársakról mit tud? - kérdezem a férfit.

- Mindenki próbál valamit. Redőnyös, műanyagablak-üzletkötő, idénymunkás a mezőgazdaságban, gyorskölcsön-ügynök. Bizonytalan megélhetés mindegyik.

A hengerész-taxis vállalkozásindítási támogatást kaphatna a munkaügyi hivataltól az újrakezdéshez.

- Másfél millió forint vissza nem térítendő támogatáshoz juthatnék, de három hónap igazolt munkanélküliség kellene hozzá. Nos, én nem tehetem meg, hogy három hónapig ne dolgozzak, el kell tartanom a családot.

A kohászat egyes kapujánál, az Ógyár téren bekukkantok az Öntöde kocsmába és a Kohász sörözőbe. Unalmukban törölgetik a pultot az alkalmazottak. Ugyan hol vannak itt már kohászok?

Azt mondják: a környéken a vasgyár zúgását és a nagykalapácsot éjjel is hallani lehetett. A reggeli vagy kétórai műszakváltós "fújás" beivódott az emberek emlékezetébe.

A bezárt gyár, az óriási vasmonstrum még hosszú ideig itt marad Miskolcon mementónak.

*

Szótár

Akkordmunka: A munkadíjazás nem a munkára fordított idő, hanem a végzett munka mennyisége szerint történik. A napszámmal szemben a munkás ügyessége és szorgalma jobban érvényesülhet. Más néven szakmánymunka.

Bessemerelés: Szélfrissítéses acélgyártó eljárás, amelynek során a folyékony vastömegen magas nyomású fúvólevegőt hajtottak keresztül.

Buca: Bucakemencében nyert salakos, szivacsos vasmassza, amelyből salaktalanító és forrasztó kovácsolással forrasztott vasat (acélt) gyártottak; neve ekkor finomított bucavas vagy egyszerűen csak bucavas volt.

Góliátsín: A XIX. század végén gyártott 12 tonna tengelynyomású, úgynevezett "i" rendszerű, 42,8 kg/m súlyú, 15 milliméter gerincvastagságú sínfajta.

Gyarmat, kolónia: Bányász-, kohászlakótelep elnevezése.

Gyorseszterga acél: Különleges - világhírnévre is szert tett - önedző, Diósgyőrben a XX. század elején gyártott tégelyacélfajta. Lövedék gyártására Diósgyőrben kikísérletezett és szabadalmaztatott, kiváló forgácsoló tulajdonságokkal rendelkező, tégelyben gyártott acélfajta.

Hámor: A vasmű azon üzemrésze, amely a bucakemencéből vagy a nagyolvasztóból nyert félkész terméket kereskedelmi forgalomba hozható vasárukká dolgozta fel. Bucahámornak is nevezték.

Konzumkönyv: A munkások által beírásra vagy hó végi vásárlásra használt könyvecske, amelyet csak az az állandó munkás kaphatott, akinek fizetése hat százalékát levonták a társpénztári alapra.

Konzum (Consum): A munkások élelmezésére szolgáló vasgyári kereskedelmi üzlet, nagy fűszerbolt.

Vaskalap: Hasznos ásványokat rejtő erek - néha a vastartalomtól egészen fekete színű - kibúvásának az elnevezése.

(Porkoláb László Régi vaskohászati szakkifejezések, műszók, zsargonok című könyvéből. Országos Műszaki Múzeum, Miskolc, 2003)

*

Fazola öröksége

A magyar vas- és acélgyártás alapjait Fazola Henrik német származású vasműves vetette meg. Fazola 1730-ban született Würzburgban, vándorlásai során jutott el Magyarországra. 1761-ig a miskolci vármegyeháza díszítésén dolgozott, ekkor készült a mára műemléki védettséget élvező épület két kovácsolt belső folyosórácsa és az utcai homlokzaton a kapu fölötti félköríves betétrács. Az ügyes kezű, találékony mester munkáihoz egyre több nyersanyagra lett szükség, ezért kutatásba fogott: a Bükkben és a Mátrában 1767-ben felfedezte és megnyitotta a parádi és gyöngyösoroszi ércbányát. Vashámorokat, kisebb vasfeldolgozó üzemeket alapított, de a hámorok felépítése felemésztette vagyonát, és az anyagi csőd szélére került. Befektetőket hiába keresett, a kohók végül egy haszonbérleti társaság kezébe mentek át, a várt felvirágzás azonban így is elmaradt. Fazola ekkor felajánlotta bányáit az udvarnak. Mária Terézia 1770. július 28-án írta alá az alapítólevelet, engedélyezve vasmű építését a diósgyőri uradalom területén. Az alapító sem anyagi, sem erkölcsi elismerésben nem részesült: 1775-ben a hámorsáfárság helyett csak gyárvezető faktori kinevezést kapott az immár Császári és Királyi Társulati Vasmű nevet viselő gyárban. Az elszegényedett, mellőzött és megrokkant egykori gazdag polgár 49 évesen, 1779. április 18-án halt meg tüdőgyulladásban. Fazola egészen a legutóbbi időkig jeltelen sírban feküdt, csak születése után 226 évvel, három évvel ezelőtt avatták fel emlékművét a felsőhámori temetőben.

*

Súlyos milliók

A diósgyőri gyárban 1964-ben dolgoztak a legtöbben: 19 404-en. A gyár és kiszolgálói ekkor mintegy 25 ezer munkavállalónak, a családtagokkal együtt mintegy 100 ezer embernek (Miskolc akkori lakossága felének) nyújtottak megélhetést.

A diósgyőri kohászat történetének legnagyobb beruházása a kombinált acélmű építése volt. Az 1970-es évek árfolyamán számolva a 10 milliárd forintba került kiemelt állami beruházásnál 200 ezer köbméter betont építettek be, ami elegendő lett volna három Népstadion felépítéséhez. A főcsarnok alapterülete 30 ezer négyzetméter, amelyen három futballpálya férne el. Az üzem magassága 54 méter.

1973-ban, nem hivatalos látogatása alatt halálos balesetet szenvedett a martinacélmű üzemcsarnokában Vályi Péter miniszterelnök-helyettes.

A diósgyőri nagyolvasztókban az indulástól, 1926. augusztus 17-től a kohók megszüntetéséig, 1996. november 4-ig 24 millió tonna nyersvasat gyártottak.

Acélgyártó kemencéiben 1879-2005 között 45 millió tonna acélt gyártottak. Ez a mennyiség (54 kg/folyóméter súlyú sínnel számolva) elegendő lenne arra, hogy az Egyenlítő mentén a Földet 10,4-szer megkerülő sínpárt készítsenek belőle.


(A felsőhámori kohászati múzeum gyűjteményéből)


Eddigi látogatók száma: Hit Counter by Digits